Itt nőnek érzik magukat. Kifizették a horrordrága pilates, vagy zumba, vagy hasonlóan kényelmes mozgás havi díját, megspórolták a konyhapénzből, hát végre tesznek valamit az egészségükért.
Vagy csak a fényt szeretnék visszaszerezni a szemükbe. Nők akarnak lenni újra, hogy nőként nézzenek rájuk. A férjük, vagy az a magas fickó az irodában.
- Tudod, ilyenkor a mozgás hatására megindul a nyirokerekben a vér. Vagy mi.
- Igen, olvastam én is, megindul, attól fogyunk.
- Mindegy, mit csinálsz, ha este még eszel a gyerekekkel.
- Én csak tudom, hogy mozogni kell, tíz kiló jött fel rám, mióta leszoktam a cigiről.
- Remélem, a Lajos nem balhézik megint, hogy nincs friss vacsora.
Van egy csoport, ami elkülönül tőlük. Fényes, frissen mosott autókhoz mennek oda, és dobják be hanyagul a sporttáskát a hátsó ülésre. Nyoma sincs rajtuk a fáradtságnak, és biztos nincsenek szatyrok a csomagtartóban. Kicsit beszélgetnek ők is.
- Én azt a diétát csinálom, tudod, a legújabbat, elég olcsó, 25 ezerért kihozzák hetente, nem kell vele bajlódni.
- Hozom neked legközelebb azt a légáteresztő felsőt, tudod, amiben nem izzadsz annyira, az USA-ból rendeltem, többet is, van egy tartalék.
- Kölcsönadod akkor a kocsit holnap? A férjem viszi az enyémet szervizbe, nem akarok gyalog menni a körmöshöz, az milyen már...
- Nem hozok ide ékszereket, azért mégis, tudod, bármi történhet.
Szétszélednek ők is, csak nem a villamosmegálló felé. Beülnek a fényes autókba, de amikor ráadják a gyújtást, a műszerfal fényében az ő tekintetük is kopott.
A megfelelés kényszere ugyanaz, ha van pénze, ha nincs. Az öregedés is, a ráncok, a kétely, hogy vajon kell-e még a férfinak. A megereszkedett bőr is ugyanaz, a kis szarkalábak a szem körül, a kedvetlenség reggelente, és a csontritkulás tünetei. Hogy a pilates és a zumba között ott van a méhnyakrák szűrés időpontja is a naptárban, és apa hetvenedik születésnapja a hétvégén. Ott van, hogy nem érti már, miről is beszél a gyerek, csak azt, amikor azt mondja, hogy a trendi már nem trendi. és hogy anya, ne égesd már magad, ilyet tinik hordanak. Ott van a rettegés, hogy vannak bent nála jóval fiatalabb kollégák, akik valahogy mindenhez jobban értenek, gyorsabbak, pedig milyen büszke volt még pár éve a tudására, tapasztalatára. Most meg retteg tőlük, és nem csak a feszes bőrüktől, hanem hogy pont akkor nem jut eszébe az angol szó, amikor kéne, azok bezzeg perfektek mind.
De a mozgás legalább kipipálva. És van még pár jó évük talán.
Egyik sem érti, hogy a legfontosabbat, a fényt a szemükbe nem ez hozza vissza.
Fotó. drimestime.com
