Az egyik, ami bosszant, hogy nagyon kell nekünk az Unió pénze, lenyúlni, viszont valami árja fensőbbséggel pont nem érdekel senkit, amit az EU elvár a tagjaitól. Élünk, mint Marci Hevesen a pénzükből, és jól beszólogatunk, játsszuk az áldemokráciát, míg ki nem teszik a szűrünket. Sebaj, akkor majd arról lesz népszavazás, hogy "Ugye Ön is úgy gondolja, kedves Állampolgár (barátaim), hogy igen nagyon jó az nekünk, hogy nem vagyunk már tagjai az Uniónak?" "A" válasz: igen, "B" válasz: Hát persze!
A férjem környezetbarát elektromos buszokat gyárt a BKK-nak uniós pénzből. Rohadt jók a tervek, lehetne még akár a napot is látni a fővárosban néha, mert nem a füstöt okádó dízelből lenne több, hanem a környezetbarátból, na de. A na de jelen esetben az, hogy már maga a beruházás csúszik 2012 óta. Jóvan az itthon, megszoktuk. Most, hogy elkezdődött a gyártás, be kell fejezni március végéig, mert különben le kell fejezni valakit. Nem, nem azt, aki elnyerte a tendert, hanem mondjuk az ottani hetvenharmadik alvállalkozót. Bűnbakunk is lesz, és az élet is megy tovább. De ez is jóvan, ezt is megszoktuk.
Viszont mivel a pénz nagy részét lenyúlták, silány anyagokból készül a jármű, és a silány anyagok sem érnek oda időben, elég nagy a káosz. Mikor végre megérkeznek, addigra hopp, az alvállalkozó alvállalkozóinak emberei már nem járnak be, mert november óta egy fillér fizetést nem kaptak. A BKK kifizeti a kész buszokat, de már nincs, aki legyártaná őket. Mindegy, odaállítunk ötven közmunkást, az van nekünk bőven. Hogy sose látott buszt? Na és? Majd most lát.
