A: Kedves András! Az lenne a kérdésem, hogy mit kezdjünk szerinted a kísértéssel. Párkapcsolatban élek és lassan egy éve együtt élünk. A kísértések megtalálnak. Nem léptem félre. A vívódás tárgya az, hogy vajon hogy ÉLJEM az életem és tegyem azt, ami nekem éppen jólesik úgy, hogy ne bántsam a páromat és ne ostorozzam magam azért, mert megtettem azt, ami éppen abban a pillanatban jólesett. Hogy lehet egy életen át egy emberrel lenni és nem kiélni a vágyainkat? Ha az én témámra, kérdésemre reagálnál András, akkor szeretnék anonim maradni, kérlek ne add ki a nevem. Ha lehet, akkor maradnék csak "A". Nagyon köszönöm!
András: "A", kérdésed sok ember kérdése, nőké is, férfiaké is. Franciaországban száz, százötven évvel ezelőtt, a házasságban élők nem várták el egymástól a hűséget. A szeretet jele nem a hűség volt, hanem a diszkréció. A házasság a gyerekek felnevelésére és a vagyonok növelésére szolgált, a szerződés erről szólt. A szeretetet, tiszteletet meg lehet ígérni a másiknak, lehet akarni jól bánni a másikkal, a barátság, jóindulat, kedvesség gyakorolható. Azt, hogy amíg a halál el nem választ minket én kívánni foglak, szerelmes leszek Beléd, azt nem lehet akarni. A vágyat nem lehet leszögezni, akarni, ígérni, az vagy van, vagy nincs. A szeretet nem birtokolja a másikat, viszont a féltékenységet nehéz vagy lehetetlen kikerülni. Ha féltékeny vagyok, félek, hogy elveszítem a másikat és az ő boldogságából ki leszek rekesztve. Ezért volt a diszkréció fontos, hogy a másik ne szenvedjen, hogy ne fájjon neki, hogy megcsalom egy közeli ismerősével, vagy testvérével, a szomszéddal. Ha a szerető egy idegen, akibe nem fog a párom belebotlani, és nyomtalanul folytatom a szexuális kapcsolatomat, akkor nem kínzom a páromat. Legjobb esetben én sem tudom ő éppen kibe szerelmes most, és ő sem tudja hogy most van-e vagy nincs szeretőm. Ez a francia minta.
Ebben benne van az, hogy a szexuális életem nem egy titok, hanem privát: senkinek semmi köze hozzá. Minthogy nem kell beszámolnom arról, hogy hol, kivel, mit eszem, arról sem kell, hogy hol, kivel és hogyan szeretkezem. Titokká válik az ami különben csak egyszerűen magánügy, ha megígértem a másiknak, hogy csak vele fogok szeretkezni, hű leszek a halálig.
Hazudni a másiknak, megfosztani a másikat a valóságtól szemfényvesztés és káros is lehet. Egy hatalmi játszma.
Viszont ha tudom, hogy a másik nem engedné meg nekem, hogy szabadon szeretkezzem azzal akivel akarok, akkor nem a barátom, inkább ellenségem. És hülye az aki nem hazudik az ellenségének.
De akkor miért élek az ellenségemmel? Hát mert rengeteget invesztáltam, befektettem a kapcsolatba, közös gyerek is van, szeretem is, nem akarom becsapni, elárulni, cserbenhagyni.
Úgy is lehet gondolkodni, hogy mi a fontos? Ha a vágyaim kielégítése, akkor nem tudok hű maradni. Ha a hűség, akkor tudom, hogy vannak és lesznek vágyaim, de mert elhatároztam, hogy mi a fontos, nem elégítem őket ki. Nem kell a vágyat kielégíteni. Valaki csábít, kísért, vonz — bevallhatom neki, hogy ez így van és megállapodunk, hogy nem teszünk semmit, csak élvezzük azt, hogy vágyunk egymásra.
A kölcsönös vágyak kielégítése nem bűn, ha az aktus nem sért, nem bánt senkit.
A legfontosabb parancsolat: Ne árts!
Ha fiatal vagy, csak annak ígérd meg, hogy hű leszel hozzá, akivel már tapasztalod, hogy hű vagy, akaratodon kívül, mert más már tényleg nem is érdekel és ha igen, akkor csak futólag.
Nincs egyszerű válasz, legjobb erről sokat és őszintén vitatkozni. Egy párkapcsolat akkor jó, ha minderről szabadon, őszintén és spontán lehet beszélgetni.
Lehet szeretni azt, akiben nem lehet megbízni. Lehet vágyni arra, akit nem szeretek. A szeretet, a vágy, a tisztelet és a bizalom független változók. Egy kapcsolat íze, illata, alkata attól függ, hogy mi van ezekkel a változókkal.
Forrás: Feldmár Intézet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése