Egy kisváros élete megállt, mint valami kivetített kép. Az ott élők döbbenten hallgatnak. Sokan csendben suttogják: Gondoltad volna? Hogy pont ő... Rettenetes! Szegény gyerekek! Örökre rács mögé kellene dugni az ilyet!
Mások mást mondanak. Nem suttognak. Azt kiabálják: Nézd, a koszos kölke! Nem elég, hogy eteti őket az állam, aztán meg kígyót-békát kiabálnak arra a szent emberre! Hát ott lehetne ennyi ideje, ha ilyet tett volna?
A gyermekek ellen elkövetett abúzus latenciája óriási. A gyerekek csak érzik, hogy valami helytelen történik velük, de nem biztosak benne. Megfenyegeti őket az erőszaktevő, és nem hisznek benne, hogy ha elmondják, melléjük áll valaki. Hordozzák magukkal a rémes emlékeket, és sokszor csak felnőtt korukban, terápia, vagy egy másik erőszakot elszenvedett sorstársuk hatására beszélnek. Az emlékeket viszont semmi nem halványítja el. A szexualitáshoz való viszonyuk sajátos, az önértékelésük alacsony, Nagy százalékuk fordul alkoholhoz, lesz drog-, vagy gyógyszerfüggő. Párkapcsolataikban sok esetben nem tudnak egyenrangú félként jelen lenni.
Azt pedig, aki kabátlopás gyanújába keveredik, még évek múlva is megbámulják az utcán. Összesúgnak a háta mögött, nem ülnek mellé a buszon. Többé nem hívják meg oda, ahová eddig, Hideg elutasítás, vagy nyílt gyűlölet veszi körül. Elmagányosodik, egzisztenciát veszít, leépül. Mentális állapota labilissá válik, paranoid állapotok jelentkezhetnek nála. Alvászavarokkal küzd, nem tud enni. Introvertált, depresszív személyiséggé válik.
Még szerencse, hogy itt van nekünk az Igazság és a Jog. Reméljük, hogy ebben az ügyben kézen fogva járnak.
Borsos-Kőszegi Erika
Fotó: index.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése