Ha jobban belegondolunk, egy főállású munkavállaló napjának legaktívabb 8 óráját a munkahelyén tölti. Mindez még nem lenne baj, ha nem kísérnék mindezt a következő járulékos stressz faktorok:
- Napi 8 óra olyan emberekkel, akit nem mi választunk. Az ember sokszor bele sem gondol, hogy az esetleg nem kedvelt, undok, vagy éppen számunkra semleges emberekkel talán több aktív időt tölt, mint a saját családjával.
- Hazavisszük az egészet a fejünkben. Sokszor még otthon sincs szabadulás, ha másért nem, hát a munkahelyi problémák hazacipelése miatt.
- Állandó megfelelési kényszer. Ma már senki nem engedheti meg magának, hogy lazítson a munkájában, hogy ne a maximumot hozza. Szinte mindenki életében ott van a napi, reggeli stressz a megfelelés miatt.
- A pihenés hiánya. Akut nehéz munkakörülmények és túlórázás esetén a pihenés marad el, hiszen a családdal is törődni kell.
- Vagy a család hanyagolódik el. Az "apa, anya mindig fáradt és sose ér rá" szomorú mondat a gyerekek családról írt dolgozataiban.
- Elkopnak a szabadidős és hobby-tevékenységek. Ha választani kell, akkor ezek kerülnek a rangsor aljára, noha sokat segíthetnek a stressz csökkentésben.
Nem állítom, hogy könnyű megpróbálni az egyensúly elérését, de nem lehetetlen. A gyerekek többnyire megértik, ha kevesebb idő jut rájuk, de az az idő tartalmas, és nem csalunk el belőle. Remek stresszoldó lehet egy forró fürdő, vagy ez izgalmas könyv. A hétvégék pedig jó esetben és jó munkamegosztással segítenek megtörni a munka monotonitását.
Nem véletlen azonban, hogy a részmunkaidős munkavállalás, a távmunka, a mentálhigiénés szabadság más országokban elfogadott, és sokat segít a stressz csökkentésében. Váltani pedig sosem késő egy önmagunkat kiteljesítő, kevésbé stresszes, vagy kevesebb időt igénylő munkára. Viszont amíg ez nem megy, minden napba bele kell csempészni egy kis kényeztetést, pihenést, időt azokkal, akiket szeretünk, aztán nagy levegő, és jöhet a következő nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése