2013. február 6., szerda

Járjunk-e pszichológushoz? - Hitek és tévhitek


Tulajdonképpen egész nap beszélgetünk, otthon és a munkahelyen egyaránt. Szerencsés esetben a szüleinkhez, testvéreinkhez, párunkhoz vagy barátainkhoz tudunk fordulni, ha gondunk van. Ők azonban hozzánk közel álló emberek, akarva-akaratlanul is szubjektív véleményt mondanak rólunk, elfogultak, belevonódnak a helyzetbe. A pszichológus azonban egy olyan semleges és pártatlan szakember, aki biztosan objektíven tud szemlélni minket. Nem szimpatizál senkivel jobban, mint másokkal, nincsenek olyan közös emlékei velünk, amik befolyásolhatnák érzelmeit. Így meg tudja őrizni függetlenségét, és valós segítséget nyújthat.


Természetes és elfogadott, hogy a testi panaszainkkal orvoshoz fordulunk, hiszen egyedül senki nem tudja kezelni a vakbélgyulladását, bokatörését vagy látása romlását. Ugyanez elmondható a lelki problémák megoldására is: miért kellene egyedül megküzdenünk velük, ha segítséget is kérhetünk? Sokszor éppen az okoz nehézséget, hogy csak egy helyben körözünk egy kérdés körül. Lehet, hogy mindig hasonló megoldásokkal próbálkozunk, mindenkit végigkérdeztünk a bizalmasaink közül, de egyik tanács sem vált be. A pszichológus kérdéseivel, felvetéseivel és visszajelzéseivel új megvilágításba kerülhet minden.


Konkrét tanácsot szeretnék hallani a pszichológustól, de nem kapok. 

Egy pszichológusnál talán az egyik leggyakoribb kérdés valóban ez: „Mondja meg, mit tegyek! Ön mit csinálna az én helyemben?” Erre azonban nem tud válaszolni a szakember. Senki ne várja, hogy az első alkalom után megkapja receptre felírva a teendőket, és máris jobbra fordul minden. Ehelyett egy hosszabb, ám izgalmasabb és tartalmasabb utazásban vehet részt az, aki gondjaival felkeres egy pszichológust.  Az ülések alkalmával a terapeuta rávezeti kliensét a megoldásra, együtt keresik meg a probléma gyökerét és a lehetséges válaszokat is. „Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni” – tartja a mondás. A pszichológus e szerint az elv szerint dolgozik, így hosszú távon sikeres lesz a kliens, nem csak egy adott helyzetben.

A pszichológus csak ül és hallgat. 

Ha a kliens hosszan beszél, akkor valóban annyi látszik a pszichológus munkájából, hogy ül és csöndben bólogat. A szellemi munka és a koncentráció nem látványos tevékenység, ám a jól megfogalmazott kérdésekből érződik a fontossága. Mialatt a kliens elmeséli a történetét, a pszichológus folyamatosan gondolkodik, hogy mivel lendítheti őt előre, hogyan segítheti. Megjegyzi az apró részleteket, figyel a nonverbális kommunikációra, hiszen ezek is fontos részei a beszélgetésnek.

Nem érzem, hogy haladunk, én gyorsan szeretnék megoldást találni.

A terápia ideje számos tényezőtől függ. Elsőként attól, hogy a terapeuta milyen módszerrel dolgozik. A pszichoanalízis folyamata több évig is tarthat, míg a kognitív-viselkedésterápiák akár néhány hét után véget érhetnek. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen problémával fordul valaki pszichológushoz. Bizonyos kérdések megválaszolásához egészen a kora gyermekkorig vissza kell nyúlni, míg egy kisebb, aktuális probléma gyorsabban megoldható. Érdemes figyelembe venni még egy tényezőt. Attól, hogy a kliens nem érzi, hogy haladnának, a terápia működik. Minden ülés alkalmával elgondolkodtató témákat érintenek, és egy idő után már magától meglátja az összefüggéseket, párhuzamokat.

Pszichológushoz csak a beteg emberek járnak.

A pszichológusi szoba nem összekeverendő a pszichiátriai osztállyal. Pszichológusokkal az élet számos területén találkozhatunk, az óvodától az olimpiai edzőtáborig a legkülönfélébb helyeken alkalmazzák őket. A többségnek azonban a magánrendelés jut eszébe, ha pszichológusra gondol. Gyakran összesúgnak annak a háta mögött, akiről kiderül, hogy lélekgyógyászhoz jár, holott ezzel nagyon sokat segít önmagának. Komoly fejlődésen megy keresztül valaki a pszichológusnál töltött ülések során, jobban megismeri önmagát, és hatékonyabban tud majd mozogni a világban. Erre az egészséges és sikeres embereknek is szükségük van, akik nem feltétlenül terápiás céllal keresik fel a szakembert.

Forrás: onlinepszichologia.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése