2013. február 26., kedd

Tanácsok a tavaszi fáradtság leküzdéséhez


Ilyenkorra nagyjából már mindenki tapasztalja a tüneteit. Ingerlékeny, fáradt, rosszkedvű tél végén az ember. Mit is lehet tenni?

A napfény hiányát úgy pótoljuk, hogy mikor lehetőségünk van, tartózkodjunk sokat szabad levegőn, sétáljunk nagyokat, a sportolást sem kell feladnunk, csak válasszunk megfelelő ruházatot (a szabad levegőn végzett testmozgás áldásos hatását nem pótolhatja az edzőtermi futópad használata).
Számos sportformát országunkban kizárólag télen űzhetünk, például a sielést, a szánkózást, legtöbb helyen a korcsolyázást. Fedezzük fel a sportok nyújtotta örömöket! Ha nincs rá lehetőségünk, akkor mindenképpen válasszunk valamilyen zárt térben végezhető sportot, hogy a testmozgást rossz idő esetén se kelljen nélkülöznünk.
Ne feledkezzünk meg a helyes, kiegyensúlyozott táplálkozásról! Válasszunk vitaminban gazdag ételeket. Ne engedjünk a csábításnak, táplálkozásunk továbbra is könnyű, egészséges ételekből álljon, melyek fogyasztása hozzájárul szervezetünk ellustulásának elkerüléséhez, az anyagcsere továbbra is magas fordulatszámon dolgozhat. Bár a természetes vitaminformákat a különböző multivitamin készítmények nem pótolhatják, érdemes a téli hónapokban egy kis kiegészítést is beiktatni a táplálkozásunkba.
A tavasz közeledtével érdemes tisztítókúrát vagy egy rövid böjtöt beiktatni, ám ezek alkalmazása előtt mindenképpen kérjük ki orvosunk tanácsát, mivel egy rosszul megválasztott tisztítókúra vagy egy idejében nem felfedezett betegség jelenléte nagy károkat okozhat egészségünkben.
Forrás: Dr. Kónya Judit
Szerző: Borsos-Kőszegi Erika

A stressz gyógyítja a fóbiákat

Nem gondolnánk, pedig éppen a stresszel küzdhetjük le a mélységtől való félelmet… Gyakran kezelik a fóbiás embereket azzal, hogy szembe kell nézniük a félelmeikkel. Ez azon alapszik, hogy ha a fóbia rossz emlékeken alapuló tanult érzés, akkor, ha a beteg belátja, nincs mitől félnie, az új tudás felülírhatja a régit.


Állatkísérletekkel már bizonyították, hogy a szervezetben stresszre válaszaként termelődő kortizol segíti az újratanulást. A tériszony kezelésének tesztelésére de Qurvain és kutatócsoportja negyven tériszonyos betegnek adott kortizolt, majd a tesztelők szimulátorokban egyre szédítőbb helyzetekbe élhették bele magukat. Három nappal később a kortizolt kapott fóbiások félelme a valós és virtuális magasságtól jelentősen csökkent, és ez egy hónap után sem változott. De Quervain szerint nem csak a tériszonyosokon segíthet a gyógyszer, hanem más, traumatikus emlékeken alapuló betegségekre, például a poszttraumás stressz szindrómára is gyógyír lehet a stressz.

Forrás: Hihetetlen Magazin
Szerző: Borsos-Kőszegi Erika

2013. február 23., szombat

Ha a kutya is megdöglött már

Mi lesz a kapcsolatokkal, ha kirepülnek a gyerekek, megdöglik a kutya, nem kell gyűjteni új tévére és nem ölik meg az embert a munkahelyi problémák? Lesz miről beszélni?



A házasságkötés az egyik legnagyobb horderejű döntés, amelyet életünk során hozunk. Sokan mégis úgy vetik bele magukat, hogy szinte egyáltalán nem tájékozódnak azzal kapcsolatban, hogy mi teheti sikeressé az együttélést. A párok nagy része sokkal nagyobb figyelmet szentel az esküvő előkészületeinek, mint az utána következő éveknek, pedig az esküvő csupán néhány óráig tart, a házasság viszont - reményeink szerint - életünk végéig.
Sok 40-50-60 éves kiégett, párját nem szerető emberrel találkozom. És nem feltétlenül arról van szó, hogy megunták volna egymást. Sokkal inkább arról, hogy ha nem lettek volna a mindennapi teendők, a gyerekek, a kutya és a mama-papa járat, a házasság már rég véget ért volna.
Egy kapcsolat alapja nem szabad, hogy csak a kémia legyen. Nem állítom, hogy nem fontos, de a közös értékrend, érdeklődés legalább olyan fontos. Mert ha nincs éppen mit tenni, megoldani, felépíteni, akkor bizony beszélgetni kell. Nem csak arról, mi lesz a vacsora, és hányast kapott a gyerek az iskolában. Beszélgetni kell politikáról, filmekről, könyvekről, az életről. Tolerálni kell a másik szórakozását, netán szeretni és együtt csinálni vele. Végig kell nézni, ahogy elmúlik a sima bőr, és megfakul a haj. El kell viselni a látványát kiszolgáltatott állapotban, mellette lenni, ha beteg, ha rossz kedvű, ha fél. És a párkapcsolatok nagy részének nincs erre copingja. Úgy szaladt el mellettük az élet, hogy nem volt idő megismerni a másikat. Mindig volt valami tennivaló.
Aztán kirepülnek a gyerekek, megdöglik a kutya, és ott maradnak egy idegennel, aki vacak zenét szeret, utál kimozdulni, nem karcsú már és nem tudni, mi jár a fejében.

Szerző. Borsos-Kőszegi Erika

2013. február 22., péntek

Budai Zolka: Vissza hamar

engedd meg hogy lerúgjam a plédet 
s te legyél az aki visszatakar 
tudod úgy hiányzik gyöngeséged 
mint nyári mezőnek friss zivatar 


és úgy reszket a csókért e homlok 
mint kenyérért és borért a koldus 
látod miattad szépeket mondok 
s miattad klisé az epilógus 
de akkor is kell a forró ajkad 
nekem akkor is és csak azért is 
ráncosodjon rongyosodjon rajtad 
a kor meg a kortársabb poézis 
mikor egyik kezem megtör téged 
a másik hirtelen összekapar 
engedd meg hogy ledobjalak téged 
és borulj rám mindig vissza hamar

2013. február 20., szerda

A szerelem ilyen


"Ma este hazafelé menet belefutottam egy utcai balhéba. Egy kocsma előtt két férfi dulakodott, többen részegen buzdították őket. (...) És én mindeközben csak egyetlen dologra tudtam gondolni: arra, hogyan ível felfelé a szád sarka, amikor elmosolyodsz.


És az a hihetetlen érzésem támadt, hogy abban a pillanatban te is éppen rám gondolsz. Tudom, hogy ez különösen hangzik. Talán a színházra gondoltál, vagy a gazdasági válságra, vagy arra, hogy vegyél-e pár új függönyt. De ennek az őrült életképnek a kellős közepén hirtelen rájöttem, hogy ha van valakid, aki megért, aki vágyik rád, aki önmagad javított kiadását látja benned - ez a legcsodálatosabb ajándék. És még ha nem is vagyunk együtt, a puszta tudat, hogy számodra én vagyok az a valaki, az egész életet jelenti nekem."
/Jojo Moyes/


2013. február 17., vasárnap

Mit tesz veled a munka?

A cikk célja nem az, hogy ne dolgozz, hanem hogy tudd, milyen strassz faktorok kísérik a munkavállalókat nap mint nap.


Ha jobban belegondolunk, egy főállású munkavállaló napjának legaktívabb 8 óráját a munkahelyén tölti. Mindez még nem lenne baj, ha nem kísérnék mindezt a következő járulékos stressz faktorok:

  • Napi 8 óra olyan emberekkel, akit nem mi választunk. Az ember sokszor bele sem gondol, hogy az esetleg nem kedvelt, undok, vagy éppen számunkra semleges emberekkel talán több aktív időt tölt, mint a saját családjával.
  • Hazavisszük az egészet a fejünkben. Sokszor még otthon sincs szabadulás, ha másért nem, hát a munkahelyi problémák hazacipelése miatt. 
  • Állandó megfelelési kényszer. Ma már senki nem engedheti meg magának, hogy lazítson a munkájában, hogy ne a maximumot hozza. Szinte mindenki életében ott van a napi, reggeli stressz a megfelelés miatt. 
  • A pihenés hiánya. Akut nehéz munkakörülmények és túlórázás esetén a pihenés marad el, hiszen a családdal is törődni kell.
  • Vagy a család hanyagolódik el. Az "apa, anya mindig fáradt és sose ér rá" szomorú mondat a gyerekek családról írt dolgozataiban. 
  • Elkopnak a szabadidős és hobby-tevékenységek. Ha választani kell, akkor ezek kerülnek a rangsor aljára, noha sokat segíthetnek a stressz csökkentésben.
Nem állítom, hogy könnyű megpróbálni az egyensúly elérését, de nem lehetetlen. A gyerekek többnyire megértik, ha kevesebb idő jut rájuk, de az az idő tartalmas, és nem csalunk el belőle. Remek stresszoldó lehet egy forró fürdő, vagy ez izgalmas könyv. A hétvégék pedig jó esetben és jó munkamegosztással segítenek megtörni a munka monotonitását. 
Nem véletlen azonban, hogy a részmunkaidős munkavállalás, a távmunka, a mentálhigiénés szabadság más országokban elfogadott, és sokat segít a stressz csökkentésében. Váltani pedig sosem késő egy önmagunkat kiteljesítő, kevésbé stresszes, vagy kevesebb időt igénylő munkára. Viszont amíg ez nem megy, minden napba bele kell csempészni egy kis kényeztetést, pihenést, időt azokkal, akiket szeretünk, aztán nagy levegő, és jöhet a következő nap.

2013. február 13., szerda

Heló, figyelj már, ne csak ma szeresd...

Van itt ez az izé a Valentin nappal, ugye. Minden piros, a köd meg lila. Ráadásul amerikai a süti, de már mi is öntögetjük le sziruppal.



Igazából az lenne a szerencsés, ha a kapcsolatok nem éppen kedvenc színét, a szürkét nem csak ezen a napon próbálnánk átszínezni, Mező Misi után szabadon...
Persze kellenek romantikus napok, órák, felfokozott vágyak és kis apró ajándékok. Ha Valentin napon, akkor rendben, ha nem csak akkor, az meg kifejezetten jó.
Egy kapcsolat elszürkülésébe nem visz szükségszerűen vad vöröset a Valentin napi őrület. A lányok kicsit többet várnak tőle, mint ami indokolt, a fiúk meg vagy elfelejtik, vagy herótjuk van az egésztől.
Úgyhogy lehet teleszórni március 17-én rózsaszirmokkal a kádat, szabad június elsején virággal hazaállítani, és kell, igen, kell egész évben szeretni.
Hogy ne csak február 14-én legyen vörös, a többi napokon meg szürke...

Szerző: Borsos-Kőszegi Erika